Az elmúlt évekhez hasonlóan, 2014. szeptember 13-án ismét elindultunk a KPSE Dél-alföldi régiójából, ezúttal egy busszal Szegedről, hogy részt vegyünk a rákgyógyítás támogatásáért Pécsett sorra kerülő futáson.
A DPSE szervezésében a Magyar Posta ZRT és Pécs város támogatásával sorra kerülő karitatív rendezvényen, a 2400 résztvevő között a KPSE-t mintegy félszázan képviseltük Szegedről és környékéről. Szeptember második hétvégéje esős viharos idővel köszöntött Magyarországra és szinte egész Európára, de bennünket Pécsett gyönyörű napsütéses idő fogadott. Odafentről is biztatást kaptunk tehát mindannyian, akik ott lehettünk ezen a napon. A Széchenyi téren a vérpezsdítő zene, és a résztvevők köszöntése után a bemelegítésre szinte az egész tér benépesült, majd következett a várva-várt rajt. A rajt pillanatában elinduló tömegben futni mindenkor felejthetetlen és szavakkal vissza nem adható élmény. Bár futásunk tempója, irama és stílusa különbözött, egy célért indultunk közel két és félezren, egy ütemre dobbant a szívünk, a remény szimfóniájának ütemére. Bennünk szólt ez a szimfónia szebben, mint bármely nevezetes dallam, mert éreztük, hogy minden ütem, minden lépés közelebb viheti mindazokat, akikért futottunk a teljes élethez és a gyógyuláshoz.
Napfényben fürödtek a pécsi belváros utcái, az üzletek ajtajába kiállva mosolyukkal biztattak a boltosok. A belváros macskaköves kis utcáin trappolva az emelkedőkön már zihálva fújtattam arcom verejtékét törölve, de társaim biztatása erőt adott a folytatáshoz. Szülők és gyerekek egymás kezét fogva, fiatal lányok és örökifjú szép asszonyok csinosan jókedvűen és hozzám hasonló megfontolt tempójú veteránok, mind együtt futottunk, időnként sétára váltva a kanyargós utcákon és hirtelen kinyíló tereken keresztül, és örültünk, hogy itt vagyunk, és újra együtt futhatunk. Örömünk a célba érve teljesedett ki, hiszen itt nem számított a helyezés ki ért be hamarabb és ki később, csak az, hogy mi is hozzá tehessük részünket ehhez a nemes kezdeményezéshez. Szeptember második szombatján Pécsre visszamosolygott a nyár, mi pedig célba érés után izmainkban a 3 kilométeres futással, kipirulva kissé fáradtan, de annál vidámabban a Király utcán andalogva visszahoztuk egy napra a mecsekaljai város nyarának hamisíthatatlan mediterrán hangulatát is.
A tombola sorsolás izgalmai után pedig a sarki vendéglő teraszáról egy pohár jófajta ital mellől nézhettük a térre érkező horvát, bosnyák és szerb táncosok, felvonulását és táncbemutatóját. A jó idő és a jókedvünk kitartott egész a visszaindulásig, és amint visszaindulva a buszra szállás előtt a sötéten tornyosuló felhőkre néztünk már tudtuk, hogy ezen a napon az esőfelhők is megvárják az indulásunkat. Valóban így is történt de alig indultunk el már zuhogott is az eső, kitartóan egészen a visszaérkezésünkig. Odakint az eső zuhogott, de a buszban mindenki jókedvűen idézte fel e szép nap emlékezetes pillanatait, reméljük jövőre újból sokan velünk tartanak, hiszen a sport egyik legfontosabb üzenete az összefogás jóban és rosszban a kéznyújtás mindazoknak, akik segítségre szorulnak, és a mi számunkra ezután is ez lesz a legfontosabb!
Kalmár László
KPSE területi elnökhelyettes
