Lefutottuk!

2017. április. 22-én a szeszélyes tavaszi hidegben került megrendezésre az I. Wizz Air Debrecen Airport Run 2017. jótékonysági futóverseny. Ezt a szabadtéri sporteseményt a Debreceni Repülőtér és a Rotaract Club közösen szervezi. A rendezvény helyszíne a Debreceni Nemzetközi Repülőtér, ahova a szervezők a futók mellett, minden más látogatót is szeretettel vártak. A futás célja a Rotaract által megálmodott és üzemeltetett Láthatatlan Iskola című projekt támogatása. Ezen támogatás keretében a nevezésekből származó bevétel erre a projektre lesz fordítva. A projekt keretében a Rotaract Club egy, az oktatást támogató mentorprogramot üzemeltet, amelynek célcsoportja a hátrányos helyzetű gyermekek segítése, támogatása.

Kollegáink 10-es km-es váltótávban 4 fős csapatban indultak, így a 601. számú (de nem Trabant) csapatot alkották, így Eszenyiné Fábián Tünde, Vincze János, Nagy Nándor, Nagy Eleonóra teljesítették a 2.5-2.5 km-es résztávokat, ebben segítőik buzdították őket. Kollegáink a jó hangulatú, de a szeles, cudar időjárás miatt igen nehéz versenyt az 57 csapat közül a 29. helyezéssel zárták.

Postás kollegákkal szűk körben terveztük, hogy 2017. április 30.-án lefutjuk a Nagyerdei Félmaratont, melyet a Debreceni Kilométerek Sportegyesület és a HBM Rendészeti Egyesület közösen szervez. Vonzó, hogy a tavaszi erdőben, már lombosodó fák közt lehet futni, ahol talán a szeszélyes tavaszi szél sem fúj annyira.

Izgatottan vártuk a versenyt, bár számomra ez inkább a tavaszi felkészülés másik fontos erőfelmérője, állomása volt a Rotary futás mellett. A rajt előtti szokásos készülődésnél szinte már az eredményhirdetési ceremónia zajlott, a megszokott minden nagy felhajtást nélkülöző, laza stílusban. Sokan ismerik egymást, úgy láttam, egy összetartó társaság, akik közül néhányan csak azért is kijönnek, még ha nem is futnak, hogy biztassák a társaikat.

Kellemes élmény volt, bár kicsit aggasztó, hogy szinte az egész héten esett az eső, hol jobban, hol kevésbé, sőt még a verseny napjára is volt esély esőre.
Az érzés, nem túl sok lefutott versennyel a hátam mögött is az, hogy nagyon jól kézben tartott a szervezés, átgondolt a csapatmunka, az egész rendezvény magas színvonalú. Ugyanez a csapat bizonyított már április elején a Rotary futáson is, ott is remek szervezést valósítottak meg.

A rajtban először a rövidebb távok, az 5 és 10 km versenyzői indultak el (közöttük mi is Postások, így Korbeák Nóra, Balogh Csaba, Nagy Nándor, Dr. Hangya Kálmán, utánunk elrajtolt a félmaraton. Nehezítette a pályát a homokos talaj, néhány kisebb, nagyobb emelkedő, de az első balra fordulónál, kb. 1200 méternél az út szinte járhatatlan volt, a bedőlt fáktól, vaddisznótúrásoktól. Nos, ha csúszik, ha sáros, az mindenkinek egyformán sáros, ez csak nem lehet gond.

Az első kör végén a célegyenesben jött a meglepetés: a homokdomb, mászás- kifulladás után átfutottunk a kapun, már csak egy kör. A nevemet hallottam, többen hajráztak, bármilyen furcsa, de ezzel biztos más is így van, ez nagyon jó érzés, motiváló.

Talán mindegy, hogy négy, vagy nyolc perces ezreket tudsz, átsuhansz, vagy utolsó leheleteddel átvánszorogsz az időjelző kapun, ha hallod a neved, erőre kapsz.
A frissítés rendben megvolt, kellemes hűvös szinte ideális volt az idő. Pár helyen kellett a gyökerekre, belógó ágakra figyelni, de nem volt vészes. A célba érkezés a homokdomb után megváltás volt, mindenki őszinte mosollyal tette meg az utolsó immár lejtős pár métert. Minden postás kollega remek időt futott, Nóra a kategória 2. helyezést, Csaba kategória 8. hely, Kálmán kategória 14., Nándi – kisebb sérülés után – a kategória 16. helyén zárta a versenyt.

Köszönet a szervezőknek a színvonalas, biztonságos verseny lehetőségért, a frissítésért és a jó társaságért, még egyszer köszönjük a Kelet-magyarországi Postás Sportegyesületnek a támogatást.

Dr. Hangya Kálmán