Debreceni PSE története

Az egyesület 1924-ben alakult, zászlójának színe zöld-fehér. 1932-ig mint sportcsoport működött, majd 1933-tól alakult át önálló egyesületté. Az újabb kutatások és „öreg postás dolgozók” szerint a Debreceni Postás Sportegyesületet 1923-ban hívták életre, mely alapján a kelet-magyarországi labdarúgó alszövetség által szervezett bajnokságba már benevezett. Ettől függetlenül egyelőre 1924-et tekintjük az alapítás évének, s arra büszkék vagyunk a vidéki postás egyesületek között elsőnek alakultunk át önálló sportegyesületé.

Egyre másra alakultak a szakosztályok, így asztalitenisz, céllövő, teke, és tenisz szakosztály kezdte meg működését a labdarúgó szakosztály életre hívása után. A feljegyzések szerint ekkor a sportolók száma 90-100 fő között mozgott, akiknek a tagjai között a postás és távközlési dolgozók mellett, kívülálló személyek is megtalálhatóak voltak. Az egyesület a 41-es évekre anyagilag magát már nem tudta fenntartani, azért megoldásnak látszott fuzionálni a Villanygyári SE-vel. A fúzió 1942-ben megtörtént, melyet a háborús állapotok rövid idő után mintegy automatikusan megszüntettek. Az egyesület önálló sportlétesítménnyel és pályával nem rendelkezett ebben az időben (sajnos napjainkban) sem. A rövid ideig tartó fúzió pont ezen segített, mivel a társ egyesületnek labdarúgó és tenisz pályája is volt.

A háború befejezése után 1945. január 20-án alakult újjá a Debreceni Postás Sportegyesület. Az új helyzetben megnyílt a lehetőség a postás dolgozók sportmozgalmának nagyarányú fejlődése előtt. Ennek gazdasági alapját a szakmai és a szakszervezeti vezetés biztosította döntően, de a tagdíj bevételek is hozzájárultak a megfelelő forrás képzéséhez. Nagy elismeréssel adózunk az akkori idők sportolói, szervezői, sportvezetői lendületének, optimizmusának, amely segítette őket átvergődni a nehézségeken, egyidejűleg nagy tettekre ösztönözve. Az egyesületünk valóban társadalmi összefogással és közös erőfeszítéssel épült fel. Ebben a munkában nagy segítséget nyújtottak a postaigazgatóság mindenkori vezetői, és szakszervezeti tisztségvelői.

A cél az volt, hogy a rendelkezésre álló eszközök, felszerelések legjobb kihasználásával a rendszeres testedzés minél szélesebb körben kerüljön elterjesztésre, s legyen általános a postás dolgozók egészségvédelme és a szabadidő kultúrált eltöltése. Az Országos Sporthivatal intézkedése alapján minden egyesületnek patronálnia kellett egy iskolát. A PSE a Református Főgimnáziumot választotta, illetve kapta patronálásra. Ezzel nem csak tornacsarnokhoz jutottak a postás sportolók, hanem a testnevelési tanárok edzői munkával segítették a szakosztályok működését. Állami támogatással az egyesület szakosztályai gomba módra szaporodtak.

A Debreceni Torna Egylet 1947-es feloszlatása után, annak torna szakosztálya beolvadt az egyesületünkbe, s a működtetéshez támogatást is kaptunk. Ezzel európai hírű tornászok lettek az egyesület tagjai. Ennek köszönhetően az 1948-as londoni olimpián a női és férfi tornászválogatott tagjainak 50 %-át az egyesületünk tornászai adták.

Név szerint: Dr. Sándorné, Vermes Lászlóné, Dibáczy Béláné, Tóth Lajos, Mogyorósi Klencs János, Mogyorósi Győző, Kocsis Károly.

10 féri és 6 női szakosztály működött, amellyel Kelet-magyarországon a DVSC után a második legnagyobb klub lett az egyesületünk. A Postás SE-ben sportoltak többek között olyan későbbi magyar bajnokok és olimpikonok, mint a céllövő Papp Lajos, az öttusázó Balczó András, a tornász Tóth Lajos, a Mogyorósi testvérek és Nagy Margit. Az élsport mellett, természetesen a tömegsport szervezése és lebonyolítása is folyamatos volt, területi, kerületi és országos sportnapok szervezésével és rendezésével. Az egyesület legszebb évei a tömegsport területén az eredmények és a résztvevők számát tekintve 1947 és 1953 között volt.

A politika hatása ezt követően negatívvá vált, amikor a tárcához tartozó valamennyi egyesületnek új nevet és színt kellett választani. Emiatt sok sportolónk abbahagyta, az 1956-os események után teljesen új helyzet állt elő. Az anyagi támogatás megszűnése miatt 4-5 szakosztály működtetésére volt lehetőség. Az elsősorban Debrecent érintő postás sport mellett az igazgatósági kerület (Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék) postás dolgozói részére kerültek szervezésre különböző sportversenyek. Postás sport egységek és csoportok működtek Szolnokon, Jászberényben, Karcagon, Kisújszálláson, Mezőtúron, Hajdúszoboszlón, Berettyóújfaluban, Püspökladányban, Nyíregyházán, Kisvárdán, Vásárosnaményban, Mátészalkán és Nyírbátorban. Az említett sportcsoportokat a Postás SE fogta össze és koordinálta. A sportcsoportok tevékenységükhöz sport-ellátmányt kaptak, így abból gazdálkodtak.

Idővel megszűnt az iskolák patronálása és azzal együtt az állami támogatás is. Csak azok a sportegyesületek maradhattak fenn, melyek önálló működésükhöz anyagi forrással rendelkeztek, illetve azt előtudták teremteni. A Postás SE-nek lehetőségek hiányában minden olyan szakosztályát meg kellett szüntetni, melyben nem voltak postás dolgozók, így többek között a sikeresen működő tornász szakosztályt is. Az ellehetetlenült körülmények miatt a még meglévő kerékpáros, labdarúgó, asztalitenisz, teke, sakk szakosztályok is az agonizálás sorsára jutottak. A helyzetet tovább nehezítette az, hogy az egyesület nem rendelkezett – sajnos a mai napig sem rendelkezik – önálló pályával, vagy egyéb létesítménnyel. Az egyesület a postaigazgatóság és a szakszervezet anyagi támogatásából, valamint a befolyt tagdíjakból tartotta fenn magát. Ezen összegek is egyre kisebbek lettek, majd minimális mértékűre zsugorodtak a korábbiakhoz képest.

Az 1974 évi 50 éves jubileumi ünnepségen az egyesület régi vezetői, edzői, szakosztály-vezetői, intézői, szertárosai még egyszer összejöttek. Ez már a búcsú volt, hiszen csendben, könnyezve ölelték meg egymást, majd mindenki ment a maga útján tovább. A régi nagy Postás SE az új körülményekhez igazodva, három szakosztályt működtetve a postás tömegsport szervezésére és lebonyolítására tért át. Ebben partnerre talált a szakmai és szakszervezeti vezetésben, akik támogatták az egyesületet. Ehhez járult a társadalmi aktivisták önzetlen és lelkes munkája, akik nélkül postás sport a továbbiakban nem lett volna fenntartható.

Az 1989 évi rendszerváltást követő postát érintő átszervezés fejtörést okozott az egyesület vezetőségének is. Nem volt senkinek szándékában a távközlési dolgozókat kizárni az egyesület sport rendezvényeiből. A tömegsport szervezése és lebonyolítása a korábbi gyakorlatnak megfelelően a postai, távközlési, és műsorszóró területen dolgozóknak egységesen történt. Természetesnek vette mindenki azt, hogy a felmerülő költségek a nagy posta utód vállalatai között arányosan kerülnek megosztásra és vállalásra.

Sajnos ez nem így történt, mivel csak a Debreceni Postaigazgatóság nyújtott anyagi támogatást a sportversenyek megrendezésére. A MATÁV Debreceni Igazgatóságának felelős akkori vezetői, többszöri ígéret ellenére, anyagi támogatást nem adtak az egyesület részére. A helyzeten az sem segített, hogy az SE 1991 évben nevet változtatott, a Posta és Távközlési Sportegyesület nevet vette fel. Ennek ellenére nem javult a helyzet, a távközlési vállalat nem tudta, illetve nem akarta megtalálni az egyesület anyagi támogatásának módját. Ezért rövid idő múlva ismét a régi patinásan csengő Postás Sportegyesület nevet vettük vissza és tartottuk meg.

A további években a Debreceni Postaigazgatóság évről-évre stabil anyagi támogatását felhasználva megyei, majd évenként a legjobbak részére központi tömegsport versenyeket rendeztünk sakk, asztalitenisz, atlétika, labdarúgás sportágakban. Ezek a versenyek igen népszerűek, nagy létszámot megmozgatóak voltak.

A lényegében bázis szintű anyagi támogatás miatt továbbfejlődni, más sportágra kiterjeszteni a versenyeket nem volt lehetőség. A postát is utolérő többszörös átszervezés következtében az egyesületünk működését is az új igazgatósági területhez kellett igazítani, amely a Duna vonalától innen 9 megyére terjedt ki.

Az egyesület szervezete, vezetése, működése teljes egészében megújult, mely során felvette a Kelet-magyarországi Postás SE – nevet. Új alapszabályzat készült, új vezetés kapott bizalmat a tagságtól 2005 évben. Ezt követően a tömegsport szervezésében nagyobb hangsúlyt kapott a postahelyeken működő sportcsoportok munkája, melyhez a helyi taglétszám függvényében adott támogatás jelentette az anyagi alapokat. A továbbiakban megyei válogató versenyeken dőlt el az, hogy melyek a legjobb csapatok, és egyéni sportolók, akik az évenkénti megyei, kerületi döntőkben összemérhetik tudásukat, és eldönthetik a helyezéseket.

A szervezet és versenyek lebonyolításának megújított formája pozitív eredménnyel járt, ami az alábbiakban mérhető le.

  • Regisztrált és tagdíjat fizető tagság a kapott támogatást saját döntésekkel használhatja fel!
  • Nőtt a tagság létszáma, és ezzel a sportolni akaró dolgozók száma.
  • Egyre több helyen mutatkozott és mutatkozik igény a dolgozók rendszeres helyi sportolására.

Debrecen, 2010. szeptember 15.
Balogh Tibor