2012. 03. 3-án délután 1 órakor indultunk, a fagyos hetek után enyhe napos szép időben a Dunántúlra. Megismertük a futótársunkat, a békési Trescsik Szabolcsot, aki vérbeli sportoló, nagy futó, és gyalogló múlttal rendelkezik. Együtt a csapat, mire Pécsre értünk, az összes postai, és sport csupa fiús, apás témát kitárgyaltuk. Pécsen, a dunántúli sport kollégák szeretettel vártak bennünket, ez megmutatkozott a gazdagon terített asztalban, és a kulturált szálláshelyben. Vacsora után egy kis városnézést iktattunk be, Pécs belvárosában, nagyon szépnek láttunk mindent, és természetesen a dunántúli hangulat is lenyűgözött bennünket. Az esti programokat rövidre fogtuk, pihenéssel készültünk a másnapi próbatételre.

Már javasoltuk a postavezetőnknek, hogy pont olyan kávégépet szerezzen be, mint ami a Pécsi Oktatási Központban volt. Még olyan finom kávét nem ittunk, mint aznap reggel.

Az előző nap este az egyen pólókat megkaptuk, és a rajtszámokat is, amiket magunk közt kisorsoltunk, és a szigorú szabályok szerint magunkra öltöttünk. A rajt előtt tíz perccel két busz szállított bennünket az első és a második váltóhelyre.

Én voltam a kezdő futó a váltó csapatban, és egyszerre indultam Szabolccsal, aki egyénileg tette meg a 25 km-t. Az én váltóm Vasvári Imi volt, az első váltóhelyen, a reptéren adtam át neki chipet, ami a váltóbot funkcióját töltötte be. Iminek legkedvesebb személyes élménye az volt, hogy a kis falukban, amiken átfutottunk, a lakosok a kerítésen át szurkoltak nekünk, még kis helyi zenekarral is buzdítottak.

Imit váltotta a második váltóhelyen Csuvár Attila, ez az állomás Turony helységnél volt. Attila vállán nagy volt a felelősség, ugyanis, ő volt a befutó, és az ő szakasza erős emelkedő volt. De az is igaz, hogy szurkoló is ezen a szakaszon volt a legtöbb. Nagyon elégedettek voltunk magunkkal, bár az Imit egy kicsit lehangolta, hogy egy 65 éves futó megelőzte.

A középmezőnyben értünk célba, egy-egy emléklapot kaptunk mikor beértünk.

A célnál hihetetlen finom fagyit ettünk, és az eredményhirdetés a fürdőben volt, ahol kilazíthattuk izmainkat.

Az egyéni versenyben Trescsik Szabolcs a 214. helyezett lett, a 334 férfi indulóból, a Békéscsaba 1 sportkör csapata pedig a céges csapatok közül a 15, a 8 postás csapat közül pedig az 5. lett.

A posta indította a legtöbb sportolót, illetve csapatot a céges versenyben. Ebből is látszik, hogy milyen nagy és összetartó közösség a postásoké.

Akár a versenyre, akár az ellátásra, a baráti fogadtatásra, és szervezésre gondolunk vissza, csak pozitív élményekről tudunk beszámolni. El is döntöttük, hogy a Kelet-magyarországi Postás SE támogatásával mindenképpen szeretnénk részt venni a jövő évi versenyen is.

Vozár Zoltán