Zempléni-hegység, Háromhuta és környéke, 2025. május 24-25.
Soha nem voltam egy ,,túrázós” személy. Nagyon szeretem a természetet, ott olyan szabadságérzés ejti rabul az embert, de mikor elhangzik a kifejezés, hogy túra, az kicsit elveszi a kedvem… „Nem vagyok elég erős hozzá”, ez jut eszembe rögtön.
Egyik nap egy csomagkézbesítő kolléga vetette fel nekem és a postavezetőmnek az ötletet: ,,Nem jöttök a Bükkbe túrázni? Jó lesz! Sétálunk kicsit a természetben és beszélgetünk, együtt leszünk.” Elgondolkodtunk, hogy miért is ne? Így mentünk el a BükKihűlsz nevezetű (nekem kicsit megpróbáltató) sétára munkatársakkal, akikkel ott nem volt más összekapcsolás a természeten kívül. Visszagondolva hatalmas élmény volt az akkor, és ott megfogalmazódott bennünk, hogy következő „könnyed sétát” a Hutákban töltjük el együtt egy szuper csapattal.
Történtek dolgok mindannyiunk életében, ezért kimaradtunk egy fantasztikus medvelesből, míg végül elérkezett a 2 napos zempléni kirándulás napja. Én személy szerint azzal kezdtem, hogy induláskor összetörtem a telefonom, de az út már odafelé is fantasztikus volt.
Érkezéskor egy rövid megbeszélés után elindultunk a 14 km-es csodaszép sétára. A csoport néhány tagja nem tartott velünk, hanem Salamon Sanyi vezetésével egy fantasztikus lecsót dobtak össze. Túra után igencsak jól esett, ezer köszönet érte!
A táj és a látvány leírhatatlan, ami ott várt ránk! Én minden képet telefon hiányában csak az emlékeimben őrzök, de őszintén mondhatom el: senki nem veheti el tőlem azt az érzést, ami akkor töltött el!
András hihetetlen szervező és az ő gondoskodása miatt az energiaszintünk is megfelelően volt pótolva.
A csúcson a látvány, ami elénk tárult, na az szavakban nem kifejezhető! Ott álltam és azt éreztem, ez igen, ezért az érzésért megérte! Ott szabad voltam, távol minden hétköznapi gondtól…
Szállásra vissza érkezéskor gyors felfrissülés után a buszokkal eljutottunk Hercegkútra, a borkóstoló helyszínére. A környezet nagyon megható és bensőséges volt. Mindenféle borkülönlegességet szolgáltak fel a pincében kialakított helységben, hihetetlen és érzékeny történetek kíséretében, a vacsora pedig nagyon közvetlen és családias volt. Először furcsáltam, hogy egyszerű, kemencében sült cipókat helyeznek az asztalra, de amit rejtettek, az ízletes szaftos csülök megkoronázta a barátok között eltöltött fantasztikus borkóstolót.
A nap zárásaként a szállásra visszaérkezéskor egy születésnapot ünnepeltünk, tánccal fűszerezve.
A vasárnap délelőtti szerencsi várlátogatás is szuper volt, amit már csak az elbeszélésekből hallottam, mert páran nem tudtunk rajta részt venni. Azt biztosan állíthatom, a következő szervezett túrán ott leszünk, hiszen fantasztikus hétvégét adott nekünk a KPSE Dajka András szervezésében.
Szerencsére rajtam kívül mindenkinek volt telefonja, így képekkel majd ők szolgálnak nektek!
Jármezei Éva
Nyírtelek Posta
