Tisza-tó, 2019. május 11.

Kis csapatunk évek óta tervezte, hogy körbetekerjük a Tisza-tavat, de valahogy sosem léptünk a tettek mezejére, hogy megszervezzük. 2019. április közepén az internetet böngészve véletlenül rábukkantunk a Tour de Tisza-tó rendezvényre és rögtön felcsillant a szemünk, hogy itt az alkalom régi vágyunk teljesítésére.

Gyors egyeztetést követően kiderült, hogy 2019. május 11., a verseny napja mind az ötünknek (Balogh Orsolya, Eigner István, Eszenyiné Fábián Tünde, Nagy Nándor és Vincze János) megfelelő, ezért néhány napon belül a nevezésünket is leadtuk, nehogy ismét csak terv maradjon bakancslistánk ezen pontja. Mivel a 65 km-es tókerülő távot egyben még egyikünk sem tekerte le eddig, ezért várakozással teli izgalommal vártuk a verseny napját. Néha valamelyikünk el is bizonytalanodott, hogy biztosan teljesíteni tudjuk-e azt előzetes edzés nélkül, de a leadott nevezés garantálta, hogy már nincs visszaút, meg kell csinálni. Már az sem tudott eltántorítani minket, hogy a MÁV-START váratlanul május elején vágányzár miatt vonatpótló autóbuszos közlekedést vezetett be, így a vasúti kerékpárszállítás lehetősége elszállt, B tervet kellett találni, hogyan is jussunk el Debrecenből Tiszafüredre. Szerencsére Eszenyiné Fábián Tünde csapattagunk egy utánfutóval a logisztikai feladatokat sikeresen abszolválta. A nehézségek itt még nem értek véget, hiszen a szombati versenynapot megelőző hét időjárása nem volt túl barátságos a kerékpározáshoz (hacsak nem aquaspinning versenyszámban szeretnénk indulni), hiszen az eső, a szél és a hidegrekordok borzolták a kedélyünket. Nem maradt más, bíztunk a pozitív gondolkodás erejében és győzködtük magunkat, szombaton szép idő lesz.

És láss csodát, a szombat valóban gyönyörű, napos, szélcsendes idővel köszöntött ránk. A rajtszám és időmérő chip átvételét követően 10:50-kor indult el 1650 fővel a rajt Tiszafüredről. Poroszlóig a versenyzők számára teljesen lezárt 33. sz. főúton haladt a verseny, majd Poroszlótól a Tisza-tavi töltésen végigfutó, szinte maradéktalanul tökéletes kerékpárúton róhattuk a kilométereket. Néhány apróságtól eltekintve (nyikorgó lánc, küllő közé eső táskapánt, pedálba akadó cipőfűző) szerencsére semmilyen technikai probléma nem nehezítette utunkat, még defektet sem kellett szerelnünk, amitől rettegtünk, mivel műszaki véna hiányában egyikünk sem lett volna rá talán képes. Bár előzetesen úgy indultunk el, hogy nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos, ezért nyugodt tempóban együtt maradva tekerünk, azonban a versenyszellem néhányunkat mégis megfertőzött és féltávig két részre szakadt a csapatunk. A kiskörei frissítőponton viszont ismét felülkerekedett a csapatszellem (talán azért, mert éppen itt érkezett a hír, hogy az első versenyző akkor ért be a célba, tehát már elsők úgysem lehetünk?), és bevárva mindenkit, immár valóban együtt tettük meg a túra második felét és – a rajt átlépését követően 4 óra 19 perc elteltével – szintén együtt haladtunk át a célon. Bár a lábunk még bírta volna a tekerést, egyéb testrészünk – főként a hátsó fertályunk – köszönettel fogadta, hogy végre leszálltunk a nyeregből és a befutócsomagban lévő frissítőket már két lábon fogyasztottuk el.

Felejthetetlen élmény volt ez a nap és reméljük, hogy tekerhetünk még máskor is együtt a KPSE támogatásával. Jövőre ugyanitt!

Vincze János