2009. június 21-én a nem is olyan korai vasárnap reggel- a nyárhoz nem illő időjárás ellenére- vidám csapatot hozott össze a fehérgyarmati posta épülete előtti parkolóban. Összesen ötvennégyen vártuk, hogy elinduljon velünk az autóbusz rég áhított kirándulásunk úti célja felé. 9 óra körül megérkeztünk Füzérre, ahol a tervezett program gyalogtúra volt, a szlovák határtól mindössze néhány kilométerre található várhoz.
A várrom egy teljesen különálló, meredek szikla csúcsán emelkedett a magasba. Lélekben felkészülve elindultunk a hegyi ösvényen. A viharos erejű szélben, a fákról csöpögő esőben megérte felmászni a nem kis emelkedőn, a sziklába vésett, jóindulattal lépcsőnek hívható kőzeten. A csapat gyorsabb tagjai már a vár bejáratánál várták és szorgalmasan biztatták a hátvédeket az utolsó méterek megtételére. Az utolsó szakasz nem volt hosszú, viszont annál meredekebbnek és veszélyesebbnek bizonyult.
Végre teljes létszámmal álltunk a vár előtt, mindenki bátran vette az akadályokat és megállapítottuk, hogy jó érzés a csúcson lenni. A várból remek kilátás nyílt a környező zempléni hegyekre. A vár szépsége, a felettünk úszó felhők és a mélyben elénk táruló völgyek festői panorámája kárpótolta a fáradalmakat. Lassan, kényelmesen leereszkedtünk a meredek sziklás és dombos terepen az autóbuszhoz, hiszen várt ránk a következő állomás Sárospatak. Itt szintén meglátogattuk a várat, bár ez az élmény értékét tekintve merőben más volt az előzőhöz képest. A vár varázsa mindenkit rabul ejtett. A Vörös-torony, a várban látogatható kiállítás megtekintése után csodálatos sétát tettünk a várat övező parkban. A kirándulást egész naposra terveztük, tehát itt még nincs vége az élményeknek.
A sziklamászás, illetve a séta után, jócskán ráfért a csapatra egy kis pihenő. Tokaj felé vettük az irányt, mert a zord időjárás miatt kijárt nekünk egy kis „lélekmelegítő”. Bodrogkeresztúr borospincéjében végre megpihent kis közösségünk és megfelelő muníció magunkhoz vételét követően készen álltunk Tokaj felfedezésére. A tokaji szabadprogram keretében mindenki kellemesen töltötte az időt, ám az igazi gyalogtúrázók- hűen a kirándulás szelleméhez- megmászták a kilátót és gyönyörködtek a Tisza és a Bodrog találkozásában, s a nap vége felé közeledve a gyönyörű napsütésben fürdő történelmi borvidék csodálatos szépségében.
Hazafelé a buszban, feledhetetlen hangulatban mulatoztunk és elhatároztuk, hogy a lehető leghamarabb szeretnénk megismételni ezt a napot, mert hatása jót tett az egészségünknek és a közösség összetartó erejének egyaránt. Valamennyien köszönjük a Kelet-magyarországi Postás Sportegyesület kirándulásunk lebonyolításában nyújtott támogatását.
Badarné Nagy Marianna
postavezető
