2009. október 11-én a Kelet-Magyarországi Postás Se tagjai Magyarország északi része felé, az Aggteleki Nemzeti Park területére ruccantak ki. Az előzetesen beharangozott esős időnek köszönhetően, tényleg csak a bátrak vágtak neki az utazásnak. Úgy tűnik nincs szerencsénk a „Szád..” előtagú helyekkel, mert tavaly a Szádelői völgyben is eső áztatta búránkat. A társaság az eső helyett felajánlott barlanglátogatást leszavazta, így nem volt mit tenni, bizony esőben kezdtük el a készülődést.
Szögligetről felbuszoztunk a Szalamandra házig, majd miután mindenki „becsomagolódott” az eső ellen, egyből emelkedni kezdtünk Szád-vár felé. Szád vár Magyarország egyik legnagyobb alapterületű vára, amelyből mára leginkább csak romok maradtak, bár ezek is hűen tükrözik a valaha volt monumentalitást. Az első várfal megpillantásakor megkerestük a valaha „csúszda”-ként (a várba itt szállították ki- és be- a nehezebb tárgyakat) működő falakat.
Csapatunk elszántságát példázza, hogy többen ezt a meredek, az esőtől igen csúszóssá váló kapaszkodót választották a feljutásra, míg a többiek a normál turistaúton jutottak fel a csúcsra. Sajnos a kilátás csak a falakra korlátozódott, de a képzelet határtalan így biztosan fantasztikus panoráma vett volna minket körül, ha épp nem esik az eső…
A vár után leereszkedtünk és a K-jelzésen tovább araszolgattunk a színpompás őszi erdőben. Az eső ekkor már csak cseperészett, így egyre inkább reméltük, hogy hamarosan esőkabát nélkül lépdelhetünk tovább. Derenk romközséget megtalálva az egykori iskola felújított épületében költöttük el ebédünket. Derenk egy kis falu volt, körös körül szépséges erdővel, amely mindig vadban gazdag volt. Emiatt 1938-tól a falu kitelepítését kezdeményezték, mert Horthy Miklós vadászterületet akart itt létrehozni, 1943-ra a település teljesen megszűnt. A lakosok a megye különböző településeire költöztek, elhagyott házaikért kárpótlást kaptak.
A romfalu helyén most táblácskák jelzik, hogy egykoron melyik helyen kinek a háza állt és mikor telepítették ki az ott lakót. Az iskola épületében pedig a régi faluról és lakóiról fényképes kiállítás látható. Az egykori lakosok és leszármazottaik minden évben megrendezik a derenki búcsút hagyományaik őrzése céljából.
Történelmi kitekintés és energiapótlás után még az eső is elállt, ahogy utunkat folytattuk. Innen már csak egy hosszú egyenes vezetett – érintve a Hidegkúti forrást és tavacskát – vissza a buszunkhoz.
Esős, de az ősz szépségeit megmutató szép túránk volt.
Kovácsné Blaskó Margó
