2023. 05. 06-07. – Erdélyi túra

Harmatos májusi hajnalon, picit álmosan és tétován indult el a sportkör egy része Kisvárdáról a messzi Erdélybe. Csatlakoztunk hozzájuk Nyíregyházán és Debrecenben. A napfelkeltével egyszerre ébredezett mindenki a buszon, és már az első megállónál, ahol Mátyás király szülőházát néztük meg, egy összekovácsolódott kis csapat lettünk.

A csaknem 13 méter magas, nagyrészt bronzból készült Mátyás király szobor és Szent Mihály templom megtekintése után érkeztünk a Tordai Sóbányához.

Gyönyörű látványban volt részünk. Sokunk hátán kirakódott a só… de ez csak annak a 13 emeletnek volt köszönhető, amit le és fel megtettünk a sóval borított lépcsőkön.

Ezután a kirándulás fő attrakciója következett a Tordai Hasadék túra. A csapat nagyrésze megpróbálta a lehetetlent, és oda-vissza megjárta a sziklákkal, függőhidakkal tarkított tájat. Volt miben gyönyörködni! A Hesdát-patak zubogása, és a 300 méter magas sziklafal látványa feledtette azt a fájdalmat, amit az izmainkban éreztünk.

A vadregényes táj bebarangolása után hihetetlenül jól esett a buszon megpihenni, és várni, hogy megérkezzünk a szálláshelyünkre. Alkonyatkor érkeztünk meg Toroczkóra, ahol elfoglalhattuk szobáinkat. Szemünk és szánk is tátva maradt a Székelykő látványától és attól a vacsorától, amivel vendéglátóink fogadtak minket.

Természetesen a vacsorát le kellett sétálnunk, így a csapat egy része az éj leple alatt elindult felfedezni azt a picinyke falut, amely a mai napig igyekszik megőrizni a több mint 1000 éves néphagyományt, úgy lakóinak összetételében, mint építészeti stílusának megőrzésében.

Túránk 2. napjának reggelén volt néhány bátor ember, aki hajnali 06.00-kor már a Székelykő lábánál várta a napfelkeltét, hiszen itt „kétszer kel fel a nap”.

No erre várni kellett kb. 2 órát, így közben bőségesen reggelizhettünk. Ámulva gyönyörködtünk a napfelkeltében, és elindultunk Kőrösfőre, ahol bár esett az eső, de az autentikus piacot bejártuk, és mindenki talált valami olyat, amit megvett.

Utunkat folytatva láthattunk a völgyben bukdácsoló medvét, és giccsesen pompázó cigánypalotákat, azaz cigodákat.

Ezek után érkeztünk meg Királyhágóra… ahol az ember elcsendesülve csak néz, és próbálja valahogy a látványt megörökíteni, ami a szeme elé tárul.

Utunk utolsó állomása Nagyvárad volt, ahol a Püspöki Palota kertjében ejtőztünk, és közben elcsendesülhettünk a komor belsővel rendelkező, mégis csodálatos, nyugalmat és megnyugvást adó templomban.

Innen már csak a hazaút volt hátra.

Egy nagyon jó csapat kovácsolódott össze, mely súlyban is gyarapodott a finom ételektől és a sok nevetéstől. Hatalmas élmény volt, melyben minden segítséget és információt megkaptunk Dajka Andrástól, aki tökéletes „steward” és vezető volt számunkra.

Nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy Ő volt a csapat GOOGLE-ja. J

Mozga Éva
sportköri tag