2023. szeptember 9. – Debrecen 15 posta – jó hangulat – Tisza – rózsák – kastély – tűz – szalonna – bogrács – zene-tánc – kenu

Kis csapatunk verőfényes napsütötte délelőttön kelt útra autókkal Debrecenből a szabolcs-szatmár-beregi vidékre.

Első állomásunk a Tarpai-Nagyhegy volt, ahonnan csodálatos kilátás van a Kárpátok vonulataira. Az oda vezető utunk is kalandos volt, hiszen voltak, akik 3x is megfordultak, mire jó irányba tartottak.

A hegyen található egy tanösvény és egy nem működő kőbánya, melyek bejárása során megismertettük a hegy és környezetének gazdag élővilágát, természeti és néprajzi értékeit.

Ezt követően utunk tovább vitt minket, és a Tivadari szabadstrandon hűtöttük magunkat a Tisza kellemesen hideg vizében. Voltak, akik az iszappakolásban valamiféle csodaszert véltek felfedezni, és ezzel kenték magukat, várva a hatásra, ami elmaradt.

Miután felfrissültünk, autóinkkal átkeltünk a Tiszán, és a Nagyarban található Luby-kastélyt tekintettük meg. A kívül-belül felújított klasszicista stílusú épületet pompás rózsaliget öleli körül, amely mellett a szökőkút, a zenélő kert és a trópusi pálmaház tették feledhetetlenné a látogatásunkat.

Szatmárcsekén áthaladva Tiszabecsre érkeztünk, ahol a Vidám Delfin Kempingben állítottuk fel szálláshelyül szolgáló sátrainkat. Voltak, akiknek zökkenőmentes volt eme hadművelet, de volt egy olyan sátor, amely bizony nem adta meg magát egyhamar a hiányzó részeknek köszönhetően. Na, de ahol sok postás van, ott bármit meg lehet oldani, így végül mindenkinek volt hol aludnia.

Kora este egy szalonnasütéssel csillapítottunk éhségünket, illetve sportoltunk is, röplabda és súlyemelés (poharak különböző fajsúlyú italokkal megöntve) formájában.

Késő estére elkészült a pörköltünk is, melyet jóízűen fogyasztottunk el. A vacsora után beszélgetés, zene, tánc következett. Miután a hangos dallamok is elhallgattak, nyugovóra tértünk, de persze még ekkor is tőlünk volt hangos a kemping, amíg mindenki el nem szunnyadt.

Vasárnap reggel korán ébredtünk. A fittebbek úsztak egyet a Tiszában, a kevésbé fittek pedig öntötték magukba a kávét. A reggelink bográcsban készült zöldségek és tojás hozzáadásával, bográcsos tojásrántotta.

Kenuzáshoz készültünk, melyet egy szakértő által tartott oktatás előzött meg. Miután mindenki kiválasztotta a számára megfelelő evezőlapátot, tábort bontottunk, és elindultunk Kölcsébe, ahol vízre szálltunk.

Kenuzás… a csapat által legjobban várt élmény

Voltak olyan kenuk, amik csak úgy siklottak a vízen, és voltak olyan hajók, amik benéztek minden nádasba, vonzódtak a belógó fák ágaihoz, és a parthoz közel evezve meg tudták tekinteni, mennyire lápos is az Öreg-Túr alja… Az evezős távunkon volt két fa, mint akadály. Ezeken az ügyesek elsőre, rosszabb esetben második nekifutásra átjutottak, a kalandorok pedig csak sokadik próbálkozásra, idegfeszítő percek után értek át a fák alatt. Utólag visszagondolva vicces volt.

Miután a lélekvesztőkből sikerült újra a partra szállnunk, tovább vezetett utunk a Túr-Bukóhoz. Mindez egy nagyon meleg vasárnap fertály órájában történt. Kis csapatunkat már a kiszáradás veszélyeztette, de a községben minden zárva volt. Szerencsénkre ezen a településen is van egy olyan, a közösséget szolgáló helyiség, ahol a jó emberek mindig össze tudnak jönni, és meg tudják beszélni az élet nagy dolgait. Hála az égi gondviselésnek, pont arra mentünk, így mi is betértünk eme remek helyre, melynek neve: Hangulat.

Szomjunkat oltva elértünk a bukóhoz, itt ömlik a Túr vize a Tiszába. A hely érdekessége, hogy a Túr folyó vizét néhány méter magas, úgynevezett bukógáton keresztül engedik a Tiszába, hogy a Tisza magas vízállásakor az ne duzzassza meg a Túr vizét, ami így vízesésként ömlik le. A Tisza kanyargó víztömege és a mellette lévő természet szemet gyönyörködtetően tárult elénk. Sokan csak némán állva csodáltuk, milyen szép is a látkép.

A szomjúság után most egyéb érzések kerítettek bennünket hatalmukba, ilyenek voltak a melegség és az éhség. Voltak, aki még szeretettek volna a nagy melegben egyet mártózni a Tiszában, és voltak, akik már nagyon ebédeltek volna.

A szükségletek kielégítése okán elindultunk vissza Nagyar felé. Szatmárcsekén lenéztünk a Tisza-partra, így a fürdőzni vágyók kívánsága is teljesült.

A pancsolás után tovább indultunk Nagyar irányába, ahol szintén nem maradtunk kaland nélkül. Egyik kedves munkatársunk ugyanis az egyik autó tetején hagyta a telefonját és a dohánytermékét, ami leesett útközben. Fizika… vajon hol is hagyták el az autó tetejét az említett tárgyak? Senki nem hinné el, mi sem értettük. Szatmárcsekére a Tisza-partról egy gáton át vezet az út, melyre meredek emelkedőn fel és lejtőn le, döcögős útburkolaton kell átkelni. És nem, nem itt esett le. Már a főútra is kikanyarodtunk, több kilométert haladtunk, amikor egyszer csak hopp! Leestek a tárgyak. 20 perc keresést követően meglett minden. A legnagyobb csoda, hogy ugyan a telefon szétesett, de semmi baja nem történt, sem egy repedés, se semmilyen rendellenesség! Működik, mint az extrém ugrást megelőzően.

Az izgalom után jólesett a délutáni ebéd, melyet a Luby-kastély teraszán fogyasztottunk el, gyönyörű környezetben. Méltó befejezése volt ez a hétvégének.

Ebéd után elindultunk haza kipihenni a két nap fáradalmait, hogy másnap reggel üdén, frissen kezdjük a hetet, ami persze nem sikerült….

Debrecen, 2023. szeptember 18.
Kerekes Boglárka Katalin