Szeged, 2021. július 15.

Ezen a napon az egykori Szegedi Postás SE legendás vívóoktatói, Márki Ferenc, Tárkány-Szűcs Ferenc és Bánkuti Sándor honvéd vívómesterek tiszteletére emléktáblát avatott a Kelet-Magyarországi Postás Sport Egyesület, a Magyar Szablyavívó Iskola, Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány a volt Szegedi Postaigazgatóság épületének falán.

***

A magyar kardvívást, mint sportot a XX. század első harmadában Borsody László honvéd őrnagy, a Ludovika Akadémia, majd a SPOTI (M. Kir. Toldi Miklós Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézet) fővívómestere újította meg. A Borsody-módszer annyira sikeres és hatékony volt, hogy a XX. század első két harmadában biztosította a magyar kardvívás hegemóniáját a világversenyeken. Tanítványai 18 olimpiai aranyérmet, 18 világbajnoki, 15 Európa-bajnoki, 24 tiszti Európa-bajnoki és 124 magyar bajnoki címet szereztek.

Szegeden 1945 után öt katonavívómester dolgozott, akik mindannyian Borsody-tanítványok voltak:

  • Márki Ferenc
  • Tárkány-Szűcs Ferenc
  • Bánkúti Sándor
  • Belovai Péter
  • Kökéndy Károly

Mindannyian a két világháború közötti, hírneves M. Kir. Toldi Miklós Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézetben (SPOTI) sajátították el a vívás tudományát.

Közülük Belovai Péter csak néhány évet edzősködött Szegeden, a hódmezővásárhelyi vívósportnak lett meghatározó egyénisége, ott már emléktábla hirdeti érdemeit. Kökéndy Károly mindvégig a szegedi egyetemi sportklubban foglalkozott a tanítványokkal.

Márki Ferenc, Tárkány-Szűcs Ferenc, Bánkúti Sándor vívómesterek pedig a Szegedi Postásban alkottak maradandót.

***

Márki Ferenc 1946-ban a Szegedi Postás vívója, majd 1948-1956 között a vívómestere volt. Ezt az időszakot szokás nevezni a szegedi vívás aranykorának. Olyan vívókat nevelt ki Szegeden, mint az olimpiai és világbajnok Magay Dánielt, az ifjúsági világbajnok Örley Szabolcsot, az olimpiai bajnok és háromszoros világbajnok Juhász Katalint. Az 1956-os forradalom után emigrált, és az amerikai egyetemi vívósportban szerzett elévülhetetlen érdemeket vívómesterként.

Tárkány-Szűcs Ferenc 1946-tól az 1970-es évek közepéig a Szegedi Postás vívómestere volt szakoktatóként, majd függetlenített vívóedzőként. Az 1950-es, majd az 1960-as években elévülhetetlen érdemei voltak az újabb fiatal vívógeneráció kinevelésében és a Szegedi Postás SE vívósikereiben. 50 évet töltött a sportban, szinte egész életét a vívásnak szentelte. Közel 30 évig működött egyesületében vívóedzőként.

Bánkúti Sándor 1959-1980 között a Szegedi Postás SE vívómestere volt szakoktatóként, majd függetlenített vívóedzőként. Márki Ferenc távozása után, az 1960-1970-es években elévülhetetlen érdemeket szerzett az újabb fiatal vívógeneráció kinevelésében és a Szegedi Postás vívósikereiben.

Ők hárman vívómesteri pályafutásuk jelentős részét, meghatározó időszakát töltötték a Szegedi Postásban, bajnokok és élvonalbeli versenyzők tucatjait nevelték ki egyesületük és városuk dicsőségére.

***

Az emléktábla-avatás szervezői:

Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata
Magyar Szablyavívó Iskola
Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány
Kelet-Magyarországi Postás Sport Egyesület

Az avatás programja:

Himnusz
Beszédek:

Tóth László a Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány kuratóriumi elnöke
Máday Norbert  a Magyar Szablyavívó Iskola alapítója és elnöke
Zetényi Csukás Ferenc író

Szablyavívók bemutatója
Emléktábla leleplezése
Koszorúzás:

Ménesi Imre képviselő, Szeged Város Önkormányzata
Máday Norbert, Magyar Szablyavívó Iskola
Kalmár László, Kelet-Magyarországi Postás SE
Tóth László, Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány

Virágok elhelyezése
Magyar takarodó (katonai kürtön előadva)

Képgaléria

Videó

 

Emléktábla

 

Tóth László beszéde a postások nevében

 

A postások nevében tisztelettel köszöntöm Önöket. Köszönöm, hogy megtisztelték rendezvényünket és a múltat azzal, hogy most itt vannak velünk.

A postásokat mindig az összefogás, a tenni akarás jellemezte és jellemzi, legyen az munka, sport vagy egyéb tevékenység. Most elődlegesen a sportról szólok. Vallom, hogy a sport különleges helyet foglal el életünkben. Nem politikai beállítottság vagy összeköttetés kell a jó eredményhez.  Az egyén tehetsége, szorgalma és elszántsága a meghatározó, amelynek kiteljesülése a közösség számára is kedvező. Nem véletlen, hogy egy magára adó cég fontosnak tekinti dolgozói egészségét és sportolását. A Szegedi Postaigazgatóság Trianon után 1920-ban létesült. Már 1925-ben létrejött a Szegedi Postás Sport Egyesület. Működése során 14 szakosztályban biztosított lehetőséget a dolgozók sportolására. Szinte minden sportban sikeresek voltak a Szegedi Postás Sport Egyesület versenyzői. Különösen igaz ez a vívókra. 1945 novemberében Bleiser Győző postaigazgató Jávorkai Istvánt kérte fel a Vívó Szakosztály megalakítására. 75 évvel ezelőtt 1946. január 2-án született meg a jóváhagyás az új szakosztály bejegyzéséről. Kezdetben 15 fő jelentkezett vívónak. Már az első évben a megyei verseny győztese a postás vívók közül került ki. Ez az eredmény is hozzájárult ahhoz, hogy a Szegedi Postaigazgatóság 1946-ban Márki Ferencet is leszerződtette, először versenyzőnek, majd 1948-tól edzőnek. 1950-re már 107 főt számlált a kardvívó szakosztály, ezzel a létszámmal a legnagyobb szakosztály volt. A vívók életében egy igai aranykor kezdődött ezekben az években. 1953-ban Örley Szabolcs ifjúsági világbajnokságot nyert. Magay Dániel 1954-ben világbajnok lett, 1956-ban pedig a melbourni olimpián kardcsapatban aranyérmet szerzett. Sajnos mindkét versenyző 1956-ban elhagyta hazánkat, és edzőjük Márki Ferenc is, aki Kaliforniába távozott.

A vívók számának emelkedése és a különböző korosztályok, szakcsoportok további szakembert igényeltek. Ekkor került   Tárkány-Szűcs Ferenc a postai vívókhoz. Kezdetben szakoktatóként, majd függetlenített vívóedzőként. Kiemelkedő volt az ifjúsággal való foglalkozása. Szerette a gyerekeket, imádta a vívást. A vívó szakosztály vívómesterei mindenkor kiemelt feladatuknak tekintették az utánpótlás nevelését. Az ifjúságtól elvárás volt a jó tanulás is. A vívók közismert mondása, hogy „csak jó fejű versenyzőkből válik igazán jó vívó.”

Márki Ferenc távozását követően, 1959-ben került Bánkuti Sándor vívómester a Szegedi Postás Sport Egyesülethez.

1961-ben a Délmagyarország olvasóinak szavazata alapján a Szegedi Postás kardcsapat lett Szeged legeredményesebb csapata. Köszönhető ez a versenyzőknek és Jávorkai István, valamint Bánkuti Sándor vívóedzőknek.

1972-ig NB I-ben versenyeztek a férfi kardvívóink, de a női csapat is NB I-ben vívott.

1973-ban Jávorkai István betegsége miatt kisebb megtorpanás történt a vívó szakosztálynál, de 1976-ra rendeződtek a sorok. Különös figyelmet kapott a 8-12 éves korosztály. A gyerekek érdeklődése ekkor már formálódott, a játék helyébe komoly felelősségteljes és gondolkodást igénylő cselekvés lépett. Ebben 1980-ig oroszlánrészt vállalt Bánkuti Sándor vívómester.

Köszönet Márki Ferencnek, Tárkány-Szűcs Ferencnek és Bánkuti Sándor vívómestereknek, hiszen Jávorkai Istvánnal együtt ők teremtették meg és éltették a Szegedi Postás vívósportot.

Nekik köszönhetően, távozásuk után volt egy olyan alap, ami további sikeres éveket hozott. 1983-ban Dudás Zoltán világbajnokságot nyert párbajtőrben, valamint Dékány Lászlóval együtt meghívást kapott a junior válogatott keretbe. Dudás Zoltán hét éves korától vívott a Postásban, igazi saját nevelésű versenyzőnk volt.

Az 1970-es évek végén már Dudás István volt a Postás Vívó Szakosztály vezetője. 1988-ban a fegyvernemi oktatásokat szétválasztották: Sziráki János a karddal, Dudás Zoltán a párbajtőrrel és tőrrel, Jávorkai István pedig az utánpótlással foglalkozott. Ebben az évben a férfi tőrcsapat NB II-ben második helyen végzett, sajnos így nem került be az NB I-be. A párbajtőr csapatnak jobban sikerült, mert a forduló utolsó mérkőzésén a budapesti öttusázókkal megerősített Diósgyőr csapatát 9:4-re legyőzte, így bejutott az NB I-be. E nagyszerű sikert kiharcoló csapat versenyzőinek átlagéletkora 23,6 év volt.

1990-ben a Magyar Posta három részre vált, ami a sportéletre is kihatással volt. A tömegsport elsőbbséget kapott, a versenysport pedig háttérbe szorult. A vívók kisebb összegű anyagi támogatását (terembérlet), azonban a Szegedi Postaigazgatóság a megszűnéséig biztosította.

1996-ban a Magyar Vívó Szövetség hivatalos lapjában, a „Vívó Híradó” 3. számában olvashatunk „A Szegedi Postás SE Vívó Szakosztályának 50 évéről”. Ekkor már fizetett alkalmazottja nem volt a szakosztálynak. Jávorkai István 83 éves koráig volt edző, utána már csak Dudás Zoltán testnevelő tanár, vívóedző gondoskodott – társadalmi munkában – a versenyzők felkészítéséről.  Az 50 éves jubileumra Márki Ferenc Amerikából 50.000.- forintot küldött a versenyzők jutalmazására. Ebből az összegből a legjobb nyolc versenyző új vívófelszerelést kapott. Márki Ferenc 2008-ban halt meg. “Utolsó napjaiban is elérzékenyült, amikor visszagondolt a Kossuth Lajos sugárútra, a Szegedi Postás ütött-kopott, keskeny, kokszkályhás vívótermére, melyben még meleg víz sem volt.” 

A vívók közel másfél évtizedig az Ortutaty Gyula Általános Iskola tornatermében folytatták edzéseiket. A posta anyagi támogatásának megszűnése, valamint Dudás Zoltán Amerikába távozását követően, közel 60 évi működés után véget ért a postás vívók sikertörténete. Írásoknak, tudósításoknak, valamint a most felavatásra kerülő emléktáblának köszönhetően a postás vívók és edzőiek neve azonban nem merül feledésbe.

Jelen emléktáblán szereplő nevek mellett többen is voltak, akik fáradhatatlanul dolgoztak azért, hogy a szegedi vívósport eredményesen működjön, és történelmet formáljon. Őszinte tisztelettel és hálával gondolunk valamennyi vívómesterre, edzőre és versenyzőre. Emléküket megőrizzük.

Szeged, 2021.07.15.

Tóth László

Sajtó

 

Délmagyarország, 2021. július 16.

Nyomorban oktattak, mégis bajnokok kerültek ki a régi vívómesterek kezei közül – Fotók

Bővebb ismertető

a magyar szablyavívó sport történetéről és a szegedi vívómesterekről